A Tuning dobozolva is veri a mezőnyt: a legszebb rózsaszín burgerhússal, remek alapanyagokkal mennek
A kiszállítós menüket próbálgatva, kóstolgatva szinte drukkolunk az éttermeknek, hogy sikerüljön úgy házhoz hozniuk az ételeket, ahogyan azt normál üzemmódban megszokhattuk tőlük. A burgerezők különösen Covid-sújtotta övezetnek számítanak, és igazságtalan is volna a rostlapokról érkező, frissen összeállított hamburgerek adta élményt a zárt dobozban utaztatott burgerekével összemérni. Nagy piros pont a Tuningnak, akik olyan szépséges rózsaszín belsővel szállították ki több alkalommal is a rendelt burgereket, hogy nem érheti szó a ház(hoz szállítás) elejét.
Illedelmes módon még a nagyböjt kezdete előtt előrukkolunk Tuning Burger-tesztünkkel, amivel réges-régi adósai vagyunk olvasóinknak. A fővárosi burgerszcéna állócsillagai, ahol úgy gondolkodnak a világ egyik legnépszerűbb street foodjáról, mintha az nem a lazább vonalat képviselné: mind alapanyagban, mind összetettségükben teljes értékű éttermi élményt jelentenek. A Tuning burgereit utcai ételnek tehát a legkevésbé sem neveznénk: ingujjfelgyűrős monstre burgereket alkotnak, és ha tisztességgel elfogynak mellettük a burgerek árképzésébe belekalkulált szószok, sült krumpli, sőt sós mogyoró is, inkább a kanapén szeretne pihegni az ember, mintsem sebtiben elfogyasztani.
A Tuning Burger név eredete egy pofonegyszerű asszociáció: az első, máig is működő Akácfa utcai üzletük mellett egy Sufni nevű hely működött, ami mellé ők (névleg) becsatlakoztak Tuningként. (A volt Sufni ma már a menő Mazel Tov.) A sufnituning azonban ezzel ki is merül, jelzők sorát aggathatjuk a burgereikre, de a „jóvanazúgy okosba” mentalitással nem kritizálhatók a burgereik. Alaphúsaik az Angus- és a szürkemarhapogácsa, de készítenek bárányból is. Alapélmény náluk, hogy akár libamájat, akár shiitake gombát, grillezett fekete-erdei sonkát, Cheddar- vagy kéksajtot ígér az étlap, nem „vesznek el” bennük az alapanyagok, becsületes mennyiséggel dolgoznak minden hozzávalóból, nem csak a szarvasgombapesztó vagy vörös Cheddar gondolatát teszik bele.
Szándékos fogalmaztunk úgy, hogy burgereket „alkotnak”, ugyanis a Classic alapburgeren kívül jellemzően komplex ízekkel és kiemelkedően jó arányérzékkel dolgozzák ki a receptjeiket. Típushiba, ha például az ínyencségnek számító édes komponensek túlsúlyba kerülnek egy hamburgerben. Akadtak már elborzasztó élményeink szabályosan lekváros ízű, illetve olyan gyümölcs hozzávalós burgerekkel, amik inkább tűntek egy süteményrecept és egy hamburger nem kívánt gyermekeinek.
A Tuning egyik leghengerlőbb burgere a beszédes nevű The Famous Rockefeller, ami mellé jár részünkről még egy közönségszavazat (közönségdíjasukként is hirdetik). Ebben is ott vannak az édeskés elemek, de izgalmas, savas kiegészítőkkel, ahogyan azt kell: az áfonyás majonéz egyszerre gyümölcsös, édeskés és savanykás, az almaszelet pedig Calvadosban ázik. Az ízeket mindenki képzelje maga elé: az almabrandyvel átitatott almaszelet a libamájat kíséri, a 160 grammosra saccolt Angus-húspogácsa mellé még fekete-erdei sonka, Cheddar-sajt (nem „jellegű”, hanem Cheddar). Az olvadt sajt mellett a sáfrányos majonéz és a szarvasgombapesztó sokat sejtet az ízextázisból, ezek mellett viszont az alapelemek is bekerülnek a burgerekbe, az alapszósz, a római saláta, paradicsom, lilahagyma és csemegeuborka.
Apropó, alapszósz. Ez egy-két kivétellel minden hamburgerük szereplője, amennyi tudható belőle, hogy lilahagyma, balzsamecet, füstaroma ketchup és enyhe csípős keveréke.
A pörkölt sós mogyoró egy kis nosztalgikus érzést hivatott csempészni a rendelésbe. Egykor, valaha bizony sós mogyorót csipegettünk a rendelésünk kiérkezéséig egy ital mellett a Tuningban. A szimbolikus gesztus mellett egyetlen negatívumként jegyeznénk meg, hogy a korábbi emlékeink szerint nagycikkelyes, héjas steakburgonya körítette a burgereket, ami eredetibb és ízletesebb volt a jelenlegi mélyfagyasztott krumplinál. A külön érkező betétek, valamint szószok, mint a lilahagymalekvár, BBQ-szósz, édescsili szósz az elvárt édes kísérők, a házi készítésű lilahagymalekvár a sűrű, dzsúzos típus, a télies fűszerek (mint csillagánizs, szegfűszeg, fahéj), ebben sincsenek jelen túlzóan, hiszen a gazdag összetétel miatt eleve minden burgerük ízbomba.
Alapvetően nincsenek ellenünkre a kísérletező kedvű, vegetariánus vagy vegán burgerek sem, de ha valahol, a Tuningban érdemes a húst hússal elvre szavazni. Kíváncsiságképp kipróbáltunk egy szolidabb kompozíciót, a csirkeburger húspogácsája ugyanis meglepően jó harapású (és ízű) tud lenni, ha nem pépesre tömörített a textúrája. Ebben sem megúszásra játszanak, a csirkehúspogácsa tépett csirkemellcsíkokból van formázva, a szaftosságához pedig sokat hozzátett az avokádós görög joghurt, a fokhagymás majonéz, és a már említett alapszósz belőle sem marad ki.
A Tuning Burger sztorijából pedig nem maradhat ki Erdélyi Róbert tulajdonos sem, aki nem pusztán tulajdonos, hanem a vállalkozása szíve és lelke. Nem csak a nevét, hanem az arcát is adja a Tuninghoz, abszolút jelen van a vállakozásában, olyannyira, hogy amikor vakteszteltünk, akkor is belé futottunk, jóllehet szabadságon volt. A vele készült interjúnkat hamarosan közöljük.