Szerecsen a szerencsétlenségben: dobozolva is bizonyít a Két Szerecsen Bisztró

A Két Szerecsen báját mindig is a “város a városban” hangulat adta. A Nagymező utcai színháznegyedben is egy külön kis világot képviseltek, ahol dohányfüst nélkül is a füstös párizsi kávéházak légköre elevenedett meg. Egyfajta különös nagyvárosi közelség jellemezte a gyakran zsúfoltságig megtelt bisztrót: még ha egyedül ült is be az ember, körülölelte a miliő. El lehet képzelni, hogy egy ilyen stílusú reggeliző és étterem miként képes becsatlakozni a kiszállításba, képzelet helyett pedig itt a valóság. Megrendeltük, és megkóstoltuk, hogy mit tudnak a “Rántott hetek” bedobozolva a Két Szerecsen Bisztróból.

Két étteremtípus mindenképpen komoly kihívások elé néz az elvitel és kiszállítás – ki tudja milyen hosszúra nyúló – időszakában: a fine dining konyhák képviselői, valamint azok az éttermek, amelyeknek önálló karaktere, sajátos atmoszférája van. A Két Szerecsen Bisztrónak egyenesen sármot tulajdoníthatunk. Olyan kiforrott stílust, amelyhez elengedhetetlen a több évtizedes jelenlét, a már több ezer nyitvatartott nap és a hűséges közönség.

A közönség hűsége márpedig most, amikor a személyes jelenlét ellehetetlenült, megmérettetik. A szombati rendelésünk idején fullon pörgő konyha magáért beszél, a Két Szerecsen alapvetően azért is tette hétvégi ajánlatból egy időre állandóvá a rántott ételek menüsorát, mert nagy sikert aratott a vendégek körében.

A harcedzett – és étkükre igényesebb – ételrendelők márpedig éppen a rántott ügyekkel óvatosabbak: ki tudja, elakad-e a futár a frissensülttel, amelynek 15 perc sem tesz jót zárt dobozban, nemhogy a várható ennél hosszabb idő. Arra tehát lehet számítani, hogy kis “izzadságcseppek” jelennek meg a panírokon, ha pedig netán a fogyasztásig kihűlne, más éttermestől hallottunk már többféle blikkfangos megoldást, melyek közül a legjelesebb, hogy a kihűlt rántott karajt helyezzük kenyérpirítóba, így veszít legkevesebbet az eredeti ropogós bundás élményből. Bár az internetes szupertrükkökre hajazó megoldással mi még nem próbálkoztunk, a Két Szerecsen esetében szükség sem volt erre, mert gyorsan ért át három kerületen Budára.

Húsos és hús nélküli rántottságokat is kínál az étlap, a legizgalmasabb jövevény közülük a tintahal volt, ami nemhogy rántva ÉS kiszállítva, de akár tengerparton grillezve is könnyen tud balul elsülni, pontosabban kisülni. Kíváncsian haraptunk a szállítás ellenére a tintahalkarikáktól biztatóan elemelkedő panírt látván, és igen. Van rugalmassága, haraphatósága, de nem rágós és nyúlós, és nem is megkeményedett. A szép nyitányt kellemes kóstolások követték, a teljes repertoárból egyedül talán a rántott borjúmájat nem kérnénk újra, mert a vékonyabbra szelt rántott máj a megtett túrát követően már száraz volt (a mi ízlésünknek).

A Cordon Bleu az utóbbi évek nagy visszatérője. Míg sokáig az értő éttermezők számára tabu volt a retró vendéglők slágere, manapság olyan színvonalú étteremben is felbukkant, mint a Stand25 Bisztró, és persze a Rosenstein Vendéglőben sem ismeretlen. Nagyon tisztességesen értelmezik a Két Szerecsenben a gépsonkával és rossz minőségű sajtokkal megtépázott hírnevű közönségkedvencet: ha szeretnénk egy minőségi étteremmel behízelkedni a haladó gasztronómiára nem nyitott szerettünknél, ez egy nagyon hathatós kapudrog lehet a gourmet ételek felé, akárcsak a Két Szerecsen rántott sajtja a meglepően ízes trappistából.

Mindezek mellett alapélmény volt a fogásokban a konyha gazdag ízhasználata, amibe a gazdag cukor-ecet használatot is értjük. Így igazán finom a majonézes burgonya, a tartár vagy az uborkasaláta. Intenzív, házias ízek – apropó, házias. A házi baraclekvárral töltött (és külön tégelyben is adott) lekváros derelye pont olyan, mint otthon, csak éppen légiesebb, könnyedebb, mint a nagymamák által jegyzett verziók. A Szerecsenben élőben még sosem kóstolt madártej pedig bomba választás: a karakteresen vaníliás ízű sodóban úszó könnyed tojáshabon grillázsszerű karamellás roppanós. Most kértük először, de nem utoljára, az biztos. Már csak az a kérdés, hogy személyesen dicsérhetjük meg a felszolgálónak, vagy egyelőre otthonra szorul az élmény.