Olyan kaszinótojást készítettek az Olimpiában, hogy elállt a szavunk
Nem gondoltuk, hogy valaha leírjuk együtt az Olimpia nevét és a kaszinótojást egy címben, de már a kifőzdés gegük híre hallatán éreztük, hogy az Alpár utcai kultikus vendéglő most sem veszített kreatív energiáiból, lendületéből. Kipróbáltuk, hogy mit tudnak házhoz szállítással. Spoiler: akik békeidőben is harmóniára törekednek a tányérokon, azok most is ugyanolyan kiegyensúlyozottak.
Novemberben, az újbóli étteremzárások idején beszélgettünk Ádám Csabával, az Olimpia Vendéglő séf-tulajdonosával, aki már akkor azt mondta, hogy az egész kiszállítás megalkuvásnak indult, de lubickolnak benne. A Facebook hétről hétre, napról napra dobálja fel az ajánlataikat, és a súlyra mért kifőzdés étlapjuk mellett mindig csábítóak a napi menük is. Ez nem újdonság, hiszen hosszú évek óta az élvonalban vannak ebéd fronton, mi több, náluk vált fogalommá a gurmé déli ajánlat.
Több forgatókönyv is íródhatott volna a 2020/2021-es étterembezárások hatására, az is benne lehetett volna a pakliban, hogy kivárnak, átmenetileg szünetelnek, de az Olimpia Vendéglő inkább a zárt ajtók mögötti varázslást választotta. Hiszen attól, hogy nem a saját asztalaiknál tálalják fel a napi ajánlatokat, ugyanúgy alkothatnak maradandót, nyújthatnak élményt a vendégeknek. És nyújtanak is. 90%-ban a klasszikus, elkészített formában történő kiszállítást választották, vagyis a vendégnek nincs dolga a fogásokkal, csupán tálalni kell. A maradék 10% mégis olyan fogásokat jelent, amiket otthoni gondoskodással kell finiselni, de ezekről külön szólnak.
Vasárnap és hétfőn zárva vannak, a többi napokon 10-14 óráig veszik fel a rendeléseket, 11:30-tól 15 óráig lehet átvenni őket az étteremben, és a kiszállítást is ebben az időintervallumban oldják meg.
Az Olimpia is a személyes hangra szavaz, vagyis applikációk helyett a régi vágású, telefonos rendelésben hisznek — a vendég ilyenkor érdeklődhet az allergénekről, a pontos kiszállításról is. Régi iskola, de működő szisztéma, ráadásul tényleg jólesik a kapcsolódás és törődés.
Rendelésünk során a kifőzdés ételek és a napi aktualitás is ugyanolyan fontos volt, tehát mindkét alternatívát kipróbáltuk, hogy nagyobb rálátásunk legyen a választékra. És milyen jól tettük!
Ami a csomagolást illeti: olyan esetben szoktuk az eredeti dobozokban fotózni és enni, amikor szemmel láthatóan kifejezetten az eldobhatós eszközökbe tálaltak, amikor nem kéne megtörni az egységet, és/vagy olyan a doboz, hogy felesleges a tálalással bűvészkedni. Teljesen szimplák a pakkok, így a tálalásnál döntöttünk, ráadásul egy lakományi Olimpia ételről beszélünk, inkább mosogatunk, de megadjuk a módját!
Nem túlzás, hogy már az előételnél sejtettük, emlékezetes lesz ez a rendelés: mesteri kaszinótojást hoztak, melynek a majonézes karfiol körítése is karakteres. Csaba megosztotta velünk a titkot: saját sózott Meyer citromuk és a nyers karfiol miatt ennyire friss és dinamikus ez a fogás. A karfiol textúrája miatt beugrott a görög halikrás taramo saláta is — abszolút mediterrán jelleget kapott ez az előétel, dacolva a kaszinótojáshoz társított bóvli, piros aranyos, zselatinos hidegtálak asszociációjával. A ház kenyerét ettük hozzá — a kovászos vekni héja vékonyabb, mint amit mostanában megszoktunk, bélzete levegős és könnyed. Ne riasszon meg a sültebb, sötétebb pír!
A napi ebédbe tartozott a kapros káposztaleves húsgombóccal, ami egy teljesen klasszikus ízvilágot és kivitelt jelentett, egyedül idézetnyi pikánssága lepett meg. Egy birssel érkező kacsamáj patét is kóstoltunk, ekkor már félig el is fogyott a vekni… pirítani nem kellett, élményszerű volt így is. Mindig öröm a birs fanyarsága, ez most sem volt másképp.
Igazán combos adag volt a juhtúrós sztrapacska, amit hiába hívott Jókai Mór nyögvenyelőnek, a fojtó telítődést nem éreztük az olimpiás kivitelnél. Inkább volt könnyed, jól jött a juhtúró íze is. Nem tagadjuk, némi “vendégtejföl” még ment rá a hűtőből, de ez nem számít szentségtörésnek. Vannak azok a fanatikusok, akik… még a tejfölt is megtejfölözik.
Napi ajánlaton, felárral (+3000 forint) szerepelt a füstös, omlós báránycsülök bársonyos polenta körítéssel. Szintén óriási adag, épp annyira füstös csülökkel, ami nem tolakodó. Remekül ellensúlyozta a krémes polenta. Sajnos a hosszas szállítás miatt (nem a szűken vett belvárosba kértük) a fejes saláta vesztett a frissességéből, de meg is feledkeztünk róla, nem hiányzott a főétel mellé.
A citrussal és diógranolával érkező szilva mousse érdekes desszert volt, mert a dió és a mousse állag hozta azt a műfajt, amit a krémes édességekért rajongók szeretnek, a citrus és a szilva pedig élénkített rajta. Mintha a meleg aromájú vanília fagylalt mellé friss málnát ennénk.
Az állandó étlapról somlóit próbáltunk — papírpohárban jött, a desszert pedig egy kis baracklekvárt is kapott a középső részére. Ez nagyon jól állt neki, ahogy a kövér, húsos mazsolák is.
A kifőzdés, vagyis állandó, súlyra mért ajánlatok közül kíváncsiak voltunk a Facebookon sokat emlegetett grillcsirkére. Ez egy igazán megosztó téma, mert sokan rajonganak érte, mások csak az illatát és a grillen forgó szárnyasok hipnotikus látványát szeretik. Az Olimpia csirkéje egy igazi must have darab: hártyavékony bőrrel, szaftos mellehúsával, lerágcsálható combokkal és szárnnyal, visszafogott, de felejthetetlen fűszerezéssel. Egy egész éjszakát pácolódnak a húsok a saját fűszerkeverékükben, majd sütőben, magas hőmérsékleten készülnek, míg a combok maghője eé nem éri a 70-75 fokot. Szárazságnak, túlkészültségnek nyoma sincs, látványra is pont olyan a csirke, mint a rajzfilmekben az ünnepi asztal pulykája/csirkéje — és az íz is mesés.
Erős, nagyon erős, amit az elmúlt hetekben tapasztaltunk a kedvenc éttermeink kapcsán: olyan ebédeket kóstoltunk egész januárban, amelyek bőven rácáfolnak arra a vélekedésre, hogy dobozból nem az igazi az élmény.
Az Olimpia fogásai ugyanazt az előremutató, mégis tradíciókra építkező, letisztult szellemiséget hozták, mint bent, az étteremben. Nincs mellébeszélés, nagyotmondás, van helyette odaadó elkötelezettség és profizmus!